A szülőkről való leválás természetes velejárója a személyiség fejlődésnek. Ez a kamaszkorban kezdődő folyamat gyakran hosszú és olykor sok nehézséget magába foglaló szakasza az életünknek. Nem csak az érintett fiatal, hanem a szülők számára is sok nehéz percet, órát, napot jelent. A legnagyobb probléma akkor van, ha a leválási folyamatban megakad a kamasz, ill. fiatal felnőtt.
Az utóbbi időben nemcsak nálunk, hanem szinte egész Európában terjed az ún. Pán Péter szindróma, ami a késői húszasok, ill. a harmincas éveik elején járó fiatalok sajátossága. Ők jellemzően szívesen maradnak a szülői házban és veszik igénybe annak minden „szolgáltatását", gyakran anélkül, hogy Ők maguk hozzájárulnának, akár anyagilag, akár egyéb segítséggel. Ennek okát sokan az anyagiakkal magyarázzák, mondván egész egyszerűen kénytelenek egy fedél alatt és egy háztartásban maradni, mert így gazdaságos, így tudják fenntartani önmagukat. Mások szerint az anyagiakra való hivatkozás csak kifogás és egyfajta kényelmes megoldás inkább.
Szakemberként elmondhatom, hogy a leválást gyakran az elköteleződéstől, saját felelősségvállalástól való félelem is nehezíti. Az elköteleződés ugyanis lemondással, a szerepek átrendeződésével jár, ami gyakran fájdalmas. Sokan nehezen szánják rá magukat ilyen döntésekre és inkább maradnak „örök egyetemisták" mint önálló, felnőtt emberek.
Szülőkről való leválás kérdésköre sem fekete vagy fehér. Számos vetülete van, élethelyzettől, neveltetéstől és még sok minden mástól függően.
Az biztos, hogy az elakadásokat korrigálni, rendezni kell, mert később ez is megbosszulja magát és visszaüthet a párválasztás során, ill a párkapcsolati problémákban.
Ha Önnek vagy családjának hasonló problémái vannak, és több a megválaszolatlan kérdés, szívesen segítek.