A veszteségek megélését, ami akár egy munkahely elvesztéséből vagy egy kapcsolat megszakadásából is eredhet, a pszichológia az egyik legnagyobb stresszforrásnak tartja, ami kibillent a megszokott egyensúlyunkból és hosszú hetekre, hónapokra, olykor évekre is felborítja az addig megszokott életünket.

Különösen így van ez a szeretett személyek elvesztése esetén, hiszen ez nagyon nehéz élethelyzetet jelent az egyedül maradottak számára, legyen ez egy kapcsolat megszakadásából vagy halálesetből eredő egyedüllét. Az egyedül maradottak sokszor nem is tudják mit csináljanak, kihez forduljanak segítségért. A helyzetet csak tovább nehezíti, hogy a mai gyorsuló világban a környezet is arra ösztönöz minket, hogy minél gyorsabban túllegyünk az adott élethelyzeten, a rituálékat, a korábbi szokásokat ma gyakran formaságnak vagy fölösleges dolognak tekintik, pedig ezek nem véletlen alakultak ki és mindegyiknek megvan a maga szerepe és haszna.

A gyászreakció hosszú hónapokig fennállhat, mely gyakran jár együtt álmatlansággal, lehangoltsággal, akár étvágytalansággal is. Gyakori a szorongás, sírás, a társas kapcsolatok beszűkülése. A gond sokszor az érzelmek elfojtásából adódik. A gátolt vagy elnyomott gyász súlyos problémákat okozhat.

A gyászmunka egy folyamat, aminek célja, hogy el tudjuk fogadni a fontos másik veszteségét. A veszteség következtében megjelenő fájdalmat, szenvedést, bánatot kell feldolgozni. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyászév tradíciója nem véletlen. Általában ennyi időt igényel, amíg kialakulhat egy új egyensúlyi helyzet. A folyamat eredményeként azonban visszatérhet az önbizalom, az ember önmagába és környezetébe vetett hite, újra tud kapcsolódni másokhoz, saját érzelmi stabilitásának megteremtése révén képessé válhat új, érzelmi kapcsolatok kialakítására is.

Sokaknak talán pont az a legnehezebb feladat, hogy külső segítséget vegyenek igénye. Ha Önnek vagy családjának hasonló problémái vannak, forduljon hozzám bizalommal.